Fafaragás, levél mintájú oszlopfő záróeleme

Naturtrend

Új termék

VK-426 egy akantuszt formázó bútordísz, kiváló oszlopfő záróelemnek. Asztalos vásárlóink elsősorban fa bútorok felújítása alkalmával vásárolják. Natúr egzóta fából készül és több méretben elérhető, így minden bútor mérethez használható. Felületkezelése egyszerű, festhető, lakkozható. A fafaragások boltja kínálatában állnak még, ablak stukkók, rozetták és egyéb faragványok.

Bővebb leírás

1 150 HUF Adóval

Adatlap

Anyag Egzota fa világos
Felületkezelés Kezeletlen

Egyéb infó

Az akantuszt formázó fafaragás egy bútordísz.A naturtrend fafaragások boltja kifejezetten ajánlja fa bútorok felújítása munkálataihoz. Elsőrangú ablak stukkónak, oszlopfő záróelemnek. Ezt az egzóta fából készült bútordíszt asztalosok és hobby barkácsolók egyaránt fel tudják használni, hiszen rögzítése és felületkezelése rendkívül egyszerű. 

Hogyan rögzíthetem a fa díszeket?

Rögzítéséhez nem kellenek speciális eszközök. Csupán néhány könnyen beszerezhető dolog. Csiszoló papír, faragasztó (D2 vagy D3) és valami amivel le lehet szorítani, préselni a száradás idejére.
De nézzük folyamatában a munkát:

1. A csiszolás: Érdemes megcsiszolni a fa dísz mintáját, hogy megszabaduljunk az apró felületi hibáktól. A hátoldalát is érdemes ragasztás előtt megcsiszolni. Valamint lehetőség szerint a ragasztandó felületet is érdemes előkészíteni csiszolással.
2. A ragasztás: Vigyünk ragasztót mind a két előzőleg megcsiszolt, portalanított felületre, majd egyenletesen oszlassuk el. Ezután csupán annyi a dolgunk, hogy a száradás idejére szorítsuk össze a két felület. Ezt többféleképpen tehetjük meg. Asztalos szorítóval, de súlyokkal hozzá is préselhetjük. Szakemberek apró szegekkel is szokták rögzíteni. A  ragasztás körül ha kijönne némi ragasztó, törölje enyhén nedves ronggyal, így később nem lesz vele gondja.  Hőmérséktelet függő, de néhány óra után meghúz a ragasztó, így levehető a szorítás. Persze, ha biztosra akar menni, érdemes a teljes száradást kivárni, 12- 24 óra is lehet.

Az akantusz már az ókorban is használatos díszítőelem volt. Szúrós levelű növény, neve görög eredetű, jelentése: tüskés. A magyarban medvekörömnek hívják. Legjellegzetesebb elem az ókori görög korinthoszi oszlopfőn, de a reneszánsz és a barokk is előszeretettel alkalmazta. A gótika hazai növényekkel helyettesítette. A klasszicista stílus visszatért az antik építészethez, az akantuszlevél újra fénykorát élte.